Kedves Lovasok, bármelyik "felekezethez" tartoztok is...! Kicsit gyorsan haladtak az események, sok információ került fel a netre, ami nem jutott el mindenkihez, vagy eleve rosszul tájékoztatták. Tehát első körben szeretném összefoglalni az eseményeket.
Az egész onnan indult, hogy egy Facebook bejegyzés nyomán, egy szópárbaj alakult ki köztem, és hazánk egyik nagy lovas szaktekintélye között, ami személyeskedésbe torkollott, és én megunván a szájkaratét, kihívtam őt egy igazi párbajra, amit nyers lovakkal vívtunk volna meg. Már itt is felmerült némelyekben, hogy unfair vagyok, mivel ez az én területem. Nos az én területem a díjugratás, ám Írországban, kényszerítő körülmények hatására négy és fél évig voltam kénytelen művelni, ezzel együtt a lehető legtöbbet tanulni belőle. Mondhatjuk tehát hogy otthon érzem magam benne, mint a díjugratásban is, a fedeztetésben és az elletésben is, a lókiképzésben is, a tereplovaglásban is, illetve sok rutinra tettem szert félrekezelt lovak helyes útra térítésében is, de nem okoz problémát az sem ha szénát kell vágni, betakarítani, de az sem ha egy nap alatt 2500 kisbálát kell feldobálni villával a padlásra, és még tudnám folytatni a felsorolást, azonban csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy ahol lóról van szó, ott én meglehetősen otthon érzem magam, tehát lehet azt is mondani, hogy bármit választottam volna, az unfair lett volna. Azért esett mégis a nyers lovakra a választásom, mivel mindkettőnk területe középpontjában a ló áll, tehát az én gondolatmenetem szerint úgy a klasszikus lovaglást, mint minden másik ágát és felekezetét a lovaglásnak lóval játsszák, így joggal gondoltam azt, hogy aki már egyetemi szinten oktat, annak nem okozhat problémát az első osztályos tananyag. Szerintem lett volna lehetőség az ügyet úgy rendezni, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle.........
Jókai Mór így írt a párbajról az „Egy magyar nábob” című művében „Egyszóval, mikor a felek nem vérszomjból, nem dühből keresik a párbajt, hanem kénytelenek azt előidézni, hogy szívök erejét, véleményük tartósságát a halál kapuja előtt is bevallják; rendesen ilyenkor szoktak a párbajsegédek pisztolyt adni a vívók kezébe. Azok hidegvérrel fognak eszmélni, mindegyik el van határozva magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére nem lőni. A párbaj végződik nemesen, férfiasan. Az illem kívánatainak elég van téve, a sérelmes kérdés eltemettetik, s azt többé előhozni nem szabad.....”
Szeretném kihangsúlyozni, hogy soha nem kértem senkit arra, hogy válasszon, vagy én vagy bármi más között, aki eddig a barátom volt engem ezentúl sem zavar, ha a másik féllel is szimpatizál, netán a baráti köréhez tartozik, nekem semmi bajom bármiféle fajta lovaglással mindaddig, amíg megférünk egymás mellett....!
Nos a mi párbajunk nem így alakult, a kihívott fél nem vállalta a kihívást. Ezzel egy időben, miután ha én ezzel megelégedtem volna, és nem viszem tovább az ügyet egy másik vonalon, most már a párbajt és minden velejáró felhajtást magam mögött hagyva, én éreztem volna magamat ugyanolyan szájhősnek, mint az ellenfelem, csak éppen annyi különbség lett volna kettőnk között, hogy én nyertem volna a kettőnk közti pókerpartit. Amit még nem említettem, a kihívással együtt feltettem a szándékom komolyságát jelezvén 250 000 forintot, amit a győztes vihet, vagy azt tesz vele amit akar. Én ezt a pénzt, sőt ha én nyertem volna a párbajt a másik fél által betett összeget is, már az elejétől fogva felajánlottam segítő célok érdekében, ekkor még nem volt erre nézve semmi konkrétum kijelölve. Tehát a kihívás elutasítását követően én bent tartottam a "nevezési díjnak" szánt 250 000 forintot, és felajánlottam egy a jövőben alapítandó ún. "Bajba jutott lovasok megsegítésére" szolgáló alapítvány részére, melynek első kedvezményezettje lehetne (lesz) Tászler Melinda szabadidomító. Ugyanakkor én vállaltam, hogy két nyers lóval továbbra is vállalom a megmérettetést, bemutató jelleggel, amely ingyenes belépést biztosítana mindenkinek, aki úgy érzi tudna tanulni a dologból. Ez a harmadik napon történt, innentől kezdve, már szó nem volt mesterekről, hanem a saját magam által vállalt dologra koncentrálva lépegettem tovább. Ennek ellenére sokan érzik úgy, hogy muszáj nekik gyalázkodni, nos aki mindenképpen gyalázkodni szeretne, azt arra kérem, ne a Facebookon tegye, hanem hívjon a saját telefonomon, a számom:
0041 76 596 32 64 - Panyi György
A nevet azért írtam oda, hogy legalább tudja kit kell gyalázni....hihihi....
Időközben a nevezés lezárását követően, hárman is jelentkeztek, hogy szeretnék megmérettetni magukat, egy ilyen, vagy ehhez hasonló versenyen, illetve a Facebookon is láttam kommenteket olyanoktól akik már évek óta tervezik egy hasonló verseny létrehozását, ezért úgy gondoltam, hogy szabad folyást engedek még két hétig a jelentkezéseknek, nehogy az a vád érjen - bár már leszarom -, hogy csak az én egómról szól az egész. Tehát még egyszer, lehet jelentkezni a megmérettetésre, aminek két feltétele van. Az egyik, hogy legyen valaki, aki hajlandó nyers csikót biztosítani a lovas részére, illetve hogy ne legyen súlytalan a dolog, le kell tenni 50 000 forint nevezési díjat mellé, amit a lovas már nem kap vissza, azt teljes egészében jótékony célra fogjuk fordítani. A lovasok nyeresége mindössze a munkájuk után járó elismerés lesz, illetve lehetőséget kapnak a bemutatkozásra olyan, akár ismeretlen lovasok is, akiknek egyébként nincs más lehetőségük a "kitörésre". A két hét alatt a szabályok még változtathatóak, bármilyen "felekezetűek" jelentkezhetnek. Kultúrált formában bárki kommentelhet, alakíthat a szabályokon, tehet javaslatot. Csupán a gyalázkodókat kérem, hogy kommentelés helyett hívjanak, állok rendelkezésükre. Amennyiben mégis beszólnak, hát magukra vessenek ha lefaszkalapozzák őket....!
Még egy nagyon fontos bejelenteni valóm van. Időközben - bár többen ajánlottak helyszínt az eseménynek, amit hálásan köszönök mindenkinek - én mégis a Hasik Lovasudvar és Hotel jelentkezését fogadtam el, mivel ők a rendezés minden költségét magukra vállalták, és az infrastruktúra is rendelkezésükre áll. Másik fontos dolog, az általam felajánlott 250 000 forint mellé, Gállos Péter további 50 000 forintot ajánlott fel. A korábban felajánlott pénzek felajánlói még nem erősítették meg a felajánlásukat. Nos körülbelül itt tartunk, mindent nem állt módomban leírni, aki ennél többre kíváncsi, és építő jelleggel hív, azt visszahívom (ha éppen nem dolgozom), aki pedig a negatív véleményét szeretné elmondani, szintén megteheti, saját költségére, szívesen elhallgatom órák hosszat is akár....! Újabb összefoglalót az ügyről két hét múlva írok, de a részeredményekről lehet tájékozódni a "Sötét Oldal lovasai" Facebook oldalon is. Kérlek minél többen osszátok meg, jusson el mindenkihez "akit illet".
