Mint látjátok lassan haladunk előre, elkészült az oldal, ami arra szolgál, hogy az esemény, a "párbaj", ellenére annak, hogy a kesztyű a földön maradt, mégis megrendezésre kerüljön...! Több magyarázattal is szolgálnom kell a megértés végett...! Az egyik, a kihívás mellé tett pénzről szól. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy én egy gazdag ember vagyok, ez nem így van, bár az is igaz pillanatnyilag nem nyomorgok, azonban ez sem volt mindig így, előfordult, hogy kenyérre kellett volna éppen, de nem volt. A pénzt azért tettem a kihívás mellé, mert különben nem vették volna komolyan, ám amint felmerült az a probléma, hogy esetleg lenne olyan aki elindulna, de nem tudja kifizetni a pénzt, eltekintettem a nevezési díj befizetésétől. Így is csak egy "tökös" csávó akadt, aztán arról is kiderült, hogy nő...hihihi....! Neki azért nem fogadtam el a nevezését, mert nyilvánvalóan tapasztalatlan volt, s ha a későbbiek folyamán bármi érte volna, az életben nem tudtam volna lemosni magamról a felelősséget, hogy én okoztam. A hölgyet  Mányokiné  Nagy Daniellának hívják, és nagyra értékelem a bátorságát attól függetlenül, hogy még csak nem is hasonló területen képzeli el a jövőjét. A párbaj nagyon sok embert megmozgatott, minden területen számosan jeleztétek segítő szándékotokat, amit előre el is fogadtam mindannyiunk nevében, hiszen ez a kis - a másik oldal által "vihar a biliben"-nek nevezett - lovas mozgalom pontosan arról szól, hogy össze tudunk e fogni, és csinálni valamit aminek súlya van. Hogy az anyagiasság hátsó gondolatának még az árnyékát is elkerüljem, úgy döntöttem, hogy a részemről nevezési díjként szolgáló pénzt, beleteszem egy a közeljövőben, de legkésőbb a párbaj befejeztével egy olyan alapítványba, ami olyan lovasokat támogatna, akik valami oknál fogva bajba kerültek. Ennek első támogatottja lenne Tászler Melinda, aki most éppen nagy bajban van, még közel sincs célegyenesben, és nagy szüksége van a támogatásra. Melinda tulajdonképp a másik oldalt képviseli, de ezzel a gesztussal is azt szeretném, szeretnénk jelezni, hogy nem teszünk különbséget lovas és lovas között, mindenkinek megvan a maga értéke, ami leginkább akkor érvényesülhet, ha megbecsüli a másikat is....! Szeretném ezt a kezdeti lelkesedést fenntartani, és hitet tenni az mellett, hogy most olyan dolog szerveződik, ami mellé büszkén teszi oda a nevét bárki, aki lovas. Továbbá szeretném - és tűzzel vassal fogom - megakadályozni, hogy a politika bármilyen szinten is beszivárogjon közénk...! Nem akarunk zászlóvivői lenni senkinek, mi egymás között lovasok vagyunk, és kész. Szeretném, ha ez a közösség kicsiben vagy nagyban a szakmáról szólna, és a tapasztaltabban megpróbálnának segíteni a fiatalabb kollégáknak, hobbilovasoknak egyaránt. Emellett persze azzal is tisztában kell lenni, hogy ebben a szakmában virtuálisan csak akkor lehet segíteni, ha a másik fél van annyira tapasztalt, hogy el tudja képzelni az adott szituációt. Különben szinte lehetetlen. Reményeim szerint több nagy tapasztalattal rendelkező tagunk lesz, akikhez fordulni lehet, illetve a problémádat meg lehet vitatni. Azt is tudni kell, hogy bár a másik oldal azt sugallja, hogy ha már egy-két lovat belovagoltál, akkor már tudod miről van szó, sajnos el kell keserítselek, ez még közelről sem így van. Sarok Tamás barátom, kollégám, immár túl van legalább 10 000 különböző ló lovaglásán, (ez kb. 40-60 000 felülés) és legutóbb még mindig beszámolt nekem olyan esetről, ami olyan meglepetést okozott neki, hogy ha a hatodik érzéke nincs, akkor akár az életébe is kerülhetett volna. Másrészt, az öt napos párbajjal korántsem szeretnénk senkinek azt sugallni, hogy ennyi idő alatt a ló kész van. Messze nincs kész, Írországban alapból tartottuk magunkat a nyolc hetes limithez, nem akármilyen lovakon, és ezt igazolhatják azok a lovasok akik most éppen ott, és azt csinálják, amit én csináltam. Nyugodtan kérdezzétek meg őket, egy betű túlzás nincs abban, amit Írországról írtam a blogon, több bejegyzésben is. Az öt nap arról szól, hogy ennyi szabadságom van....hihihi....! Illetve arról, hogy ennyi nap alatt, amennyiben szerencsém van, ki tudok menni a lovakkal terepre (a másik félnek szánt lovat is én fogom lovagolni). A Tomával, három napos lovaglás után mentünk ki terepre a Go Cherryvel és a Gáhellel. Amint galoppoztunk velük a pusztán szembe jött egy árok teli vízzel, az árok után út volt, az út  másik oldalán meg egy másik árok teli vízzel. Három napos lovaglás után nekimentünk az ároknak, a lovak egymás mellett megugrották, az úton galoppoztak egyet, aztán megugrották a másik árkot is. Tehát meg lehet csinálni, csakhogy az is elképzelhető, ha a Go Cherryvel akkor nem kapkodok, sokkal jobb lovat lehetett volna  belőle kihozni, hiszen ügetésből megugrotta a két métert. Szóval nem az a cél, hogy az egómat fényesítsem, és nem is akarok cirkuszt csinálni a szakmából. Azt szeretném, hogy a "párbaj" során, amit magammal vívok meg, minden olyan lovasnak aki kíváncsi ez irányú "emlékeimre"....hihihi...., ingyen és bérmentve lehetősége legyen megtekinteni, illetve a munkája, hobbija során azokat felhasználni. Bár tudom, mindenki gyanús, aki nem gyanús, az meg aztán főleg aki segíteni akar...hihihi..., azt szeretném, ha elhinnétek, hogy tiszta szívvel, minden hátsó gondolattól mentesen teszem amit teszek, nem várok anyagi hasznot belőle. Toma, és a halomi lovasok a megmondhatói, hogy mindig az volt az álmom, hogy egy közösséget kovácsoljak össze annak idején Halomban. Ez sok pénzembe került, és mégsem sikerült...! Most sem gondolom másként, talán éppen meg kellene köszönnöm T.K.-nek, hogy végső soron adott egy lehetőséget erre nekem, s mindenkinek aki hisz abban amiben én is hiszek. Nem vagyok híve annak, hogy kövessek valakit, s annak sem hogy engem bárki kövessen, hiszen mindenkinek saját magának kell vállalni a felelősséget a döntéseiért. Azzal is tisztába kell lenni, hogy pofázással a fészen még semmi jelentős dolog nem született. Ahhoz hogy ez megtörténjen, ki kell jönni a komfortzónádból, és el kell kezdeni dolgozni az ügyön, amibe belefogtál. Hidd el, ha sokan dolgoznak egy ügyön közösen, akkor sokkal könnyebbnek érzed azt. Ahhoz pedig hogy alkossunk valamit, nem kell politikusnak, jobb oldalinak, bal oldalinak lenni, csupán lovasnak...! A nők tudják a legjobban, a születés nem könnyű dolog...! Valaminek a születése létrehozása, pontosan ilyen megerőltető, ám akinek van gyereke az tudja milyen felemelő érzés nyomon követni a fejlődését...! Hát kívánom nektek, és magamnak, hogy legyen benne részünk, legyen mire visszatekintenünk, ami majd Clint Eastwood mosolyát csalja a szájunk sarkára. Ezért vállalkoztam elsőként a feladatra, higgyétek el túl vagyok már azon, hogy vágyjak az elismerésre. Ez teljes mértékben egy csapatmunka lesz, a ti munkátok nélkül ebben a játszmában engem nem hínak senkinek...! Közös lesz a munka, és minden más ami utána jön...! Na lovasok, elég a pofázásból, munkára fel.....!!!!